90 éve, 1928. június 5-én temették el az állam által utolsó 48-as honvédként elismert, nyilvántartott Lebó Istvánt.
Az 1928. június elsején 96 éves korában elhunyt közkatonát fényes gyászszertartás keretében kísérték utolsó útjára. A Magyar Nemzeti Múzeum nagy lépcsőzetén ravatalozták föl, ott, ahol néhány évvel korábban a budaörsi csata halottait. Lebó bácsi a Soroksári úti honvédmenház utolsó ’48-as lakója volt. Temetése egyben szimbolikus tiszteletadás volt az öszes 48/49-es honvéd előtt és ennek megfelelő volt a gyászszertartás helyszíne is, hiszen 1861 után a nemzet nagyjait legtöbb alkalommal a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, korábban pl. Kossuth Lajost és Görgei Artúrt (1894, 1916). Ők politikai okokból de jure állami temetést nem kaphattak, Lebó István viszont már igen.
Temetésére sokezer ember jött el, a kormány több tagja is megjelent, akik közül Mayer János földművelésügyi miniszter gyászbeszédet is mondott. Jelen volt még az országgyűlés mindkét házának elnöke és Budapest főpolgármestere, aki szintén a búcsúztató szónokok között volt. Kossuthoz és Görgeihez hasonóan az utolsó 48-as honvédnek is a Fiumei úti temetőbe (ma Fiumei úti sírkert) vezetett az utolsó útja. Sírja ma a 31. parcellában található.
Debreczeni-Droppán Béla
Forrás: Fiumei Úti Sírkert