| Öreghonvéd, fakó panyókás sipkában ballagdál az utcán csöndes egymagában. A szakála fehér; a keze remegő. Meg-megáll s kitér, hol sok a járókelő; botra támaszkodik, és néz szomorúan. Oly idegen köztünk, oly fáradt, bágyadott! …Ha öreghonvéddel találkozol fiam, térj ki, és emeld meg szépen a kalapod! |
Ez öreg bácsinak fiatal korába gyulladt ki nagy lánggal az ország határa, s dőlt ránk a sok gyilkos rabló vad haramja; – fejünkre megkondult a halál harangja. A hazát menteni előállt a bátor, s, hej, sok mező ivott piros vérharmatot… …Ha öreg-honvéddel találkozol bárhol, emeld meg fiacskám szépen a kalapod! |
Tudod-e mit jelent: Isaszeg, Branyiszkó, Kápolna, Segesvár, Budavár, Nagy-Salló? Ez az öreghonvéd beszélhetne róla! De hallgat ő. S hallgat a zöldelő róna. S tudod-e mit jelent Nájgebájde s Arad, Kufstein és Josefstadt? – Jobb is ha nem tudod… …Mikor eléd kerül egy ily rokkant alak, emeld meg fiacskám szépen a kalapod. |
| Lásd ez az öreg is gyermek volt hajdanán, eleven, mint te vagy, s tekintete vidám; orcáin a tavasz rózsái virúltak; szólíták öcsémnek, fiamnak, ifjúnak. Haj, de zivatar jött az ő tavaszára: megrendült az ország s ő kardot ragadott… …Ha öreghonvédnek pillantasz arcára, emeld meg fiacskám szépen a kalapod! |
Bizonynyal volt egy ház, ahol az ő nevét, esténkint térdelve, könnyezve rebegék. “Őrizd meg jó Isten a harcban apánkat!” S ő is imádkozott: “Őrizd meg hazánkat!” Ki tudja, hogy fakó régi atillája hány mély sebet takar, mit a honért kapott… …Kegyelettel nézz a vén honvéd arcára s emeld meg fiacskám szépen a kalapod! |
Lásd, az öreg ember olyan, mint az árnyék, melynek napja lement, de valamit vár még: nem tőlünk, nem is a nemzet királyától, csak a halált várja Istentől magától. …Ha nem is ismered, sohasem is láttad, köszönj neki fiam, mint öregapádnak, akár jó ruhát hord, akár koldusbotot… emeld meg fiacskám szépen a kalapod! |
(Gárdonyi Géza: Az öreghonvéd)
Gárdonyi Géza (1863-1922) verse kíválóan összefoglalja, hogy a dualizmus kori Magyarország társadalma milyen tisztelettel viszonnyult az 1848-1849-es szabadságharc veteránjaihoz.
A háborús konfliktus rokkantjairól való gondoskodás 1869 augusztusában tartott országos honvédgyűlésen merült fel először, amikor az Országos Honvédegylet alelnöke Vidats János indítványozta a Honvédmenház létre hozzását.
Az országos összefogás ellenére csupán 1871 október 1-jén sikerült letenni az épület alapkövét a ferencvárosi Soroksári út 62 szám alatt (napjainkban Soroksári út 114.). A Honvédmenház ünnepélyes átadására a pákozdi csata 24. évfordulóján került sor 1872. szeptember 29-én. A menház első lakója Zólyomi Mihály százados ezen a napon költözött be az épületbe.
A Honvédmenház eredetileg 100 honvéd befogadására volt alkalmas, nem véletlenül számított óriási kegynek ha egy veteránt felvettek a lakók közé. 1872-1928 között több, mint 1100 48-as honvédnak szolgáltatott otthont az intézmény, az I. világháború során a megcsapant létszám miatt, már alkalmas volt az épület a háború rokkantjait is befogadni.
1924-ben hivatalosan is Rokkantházá nevezték át az épületet azzal a kikötéssel, hogy a mindenkori 48-as veteránok mindig előnyt élveznek a helyek feltöltésénél. Az utólsó 48-as lakó Lebó István 1928-ban hunyt el.
Az épület II. világháborúban az 1944. áprillis 3-ai bombázás során súlyosan megrongálodott, 1947-es légi felvételek alapján még állt. Az ezt követő évek során az objektumot lebontották és helyére gyárakat telepítettek. Az 1848-1849-es szabadságharc egykori mementója a feledés homályába merült, az egykori épület emlékét az erdeti helyén utcanév őrzi, de sajnos egyelőre az utcanévtáblák nem kerültek kihelyezésre. Az oldalunk célja, hogy a Honvédmenház alapításának 150. évfordulója alkalmából méltóképen megemlékezünk a veterán gondozásban fontos szerepet játszó intézményről.
A honvédmenház lakói barna atillát és kék panyókás tábori sapkát viseltek (sötétkék színben, a parancsnokok arany, a honvédek veres vitézközéssel és bojttal) – a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből:
Öreg kolduló 48-as honvéd az 1890-es években a Ferenciek terén, a Hatvani/Kossuth utca sarkán. A pesti ferences templom előtt. Klösz György felvétele