A Honvédmenházat a Parancsnok irányította, a lakók intézményből való eltávozást és szabadságolást is ő engedélyezte. A Menház története során 15 volt honvédtiszt látta el a parancsnoki tisztet.
1. Vidats János százados (1872-1873)
1826-ban a Torontál megyei Nagykomlóson született római katolikus családba Apja Vidats István az első magyar (pesti) gépgyár alapítója volt. A titeli katonaiskolán tanult, majd elvégezte Pesten a jogikart. Kevésbé ismert márciusi ifjak egyike. 1848-as katonai pályáját augusztusban Földváry Lajos fővárosban alakult önkéntes zászlóaljának főhadnagyaként kezdte meg a délvidéki harcokban. 1848 szeptemberétől a 14. honvédzászlóalj őrmestereként szolgált és részt vett az 1848 szeptember 29-ei pákozdi csatában. Dec. 14 (16.)- hadnagyá, 1849. jún. 23 (máj. 16.)- főhadnaggyá léptették elő a feldunai seregben, illetve a (VII.) hadtestben. 1849 májusától július elejéig századával Görgei Ármin őrnagy felső-magyarországi különítményében szolgált. Egy irövid ideig tábori vészbírósági ülnöként is tevékenykedett. A világosi-szöllősi fegyverletételkor a VII. hadtest kötelékében századosi rendfokozattal szolgált.
A fegyverletételt követően a hadbíróság előbb halálra ítélte, majd az ítéletet két év várfogságra enyhítették. 1853. október 8-án amnesztiával szabadult Josefstadtból. Ezt követően apja ferencvárosi gyárában dolgozott, amelynek vezetője lett 1858-tól. 1861-ben az Pesti Honvédegylet pénztárnoka volt. Vidatsot 1861-ben, 1865-ben és 1868-ban is országgyűlési képviselővé választották. 1861-tól Pest város tanácsnoka, 1869-tól takarékpénztári elnökre volt. Az Országos Honvédegylet alelnökeként 1869. augusztus 21-ei országos honvédgyűlésen javaslatot tett a Honvédmenház felállítására. 1867-1868-as konfliktusa a kormánypárti Mikár Zsigmonddal, alpvetően meghatározta az országos honvédegyleti mozgalom későbbi sorsát. Felesége halálával párhuzamosan azzal vádolták, hogy nem tud elszámolni a Honvédmenház vagyonával, időközben cége csődbe ment és ez már soknak bizonyult Vidáts számára anyagi okokból öngyilkos lett Budapesten, 1873. nov. 10-én.
1873- 1882 között Vidats János végzetes halálával egy bizottság – felváltva – töltötte be a parancsnoki tisztet a következő sorban: Br. Baldácsy Antal ezredes, Tassy László őrnagy, Szathmáry Mihály őrnagy, Krivácsy József ezredes, Feleky Miklós százados és Majoros István százados. Ezek után állandó parancsnokok voltak.
2. Br. Baldácsy Antal ezredes (névváltozat: Baldacci Antal)
1803. május 25-én született a Kolozs megyei Navajon. Tanulmányait a kolozsvári középiskolában, majd a bécsi bécsi Theresianumban végezte el. Ezt követően katonaként szolgált, a seregből 1829-ben leszeszerelt és megnősült, feleségül vette özvegy Szerdahelyinét, Hunyady Anna bárónőt. 1847-ben megözvegyült.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcban ezredesi rendfokozatig jutott, később országgyűlési képviselő volt.
1860-ban újra házasodott, elvette Makovszky Adél grófnőt. Az egyetlen fia halálát követően a Pesten felállítandó református teológiai intézetre 10 000 forintot adott (Baldácsy-alapítvány).
Élete utolsó éveit az Esztergom vármegyei Béla községben található birtokán élte le. 1878. augusztus 8-án hunyt el Rohicsban.
3. Tassy László őrnagy
Hatvan, Pest m. 1812. jan. 7. T. László uradalmi ispán és Zakaliczky Ernesztína fia. Magyar, nemes, ref. Ezred nevelőintézetben végez. Volt hadfi (öt évig az Esterházy gyalogezredben szolgált), 1836- Pest megye szolgálatában áll, csendbiztos.
1848 augusztusában a pesti Földváry-féle önkéntes zászlóalj főhadnagyaként részt vesz a délvidéki harcokban. Aug. 19. Turiánál megsebesül. Szeptember elejétől a Zrínyi önkéntes csapat főhadnagya, szept. 24 (okt. 1.)- százados a Komáromban alakuló 18. (Janik őrnagy vezette, novemberben 57. számot kapott) honvédzászlóaljnál. Dec. 19. a hivatalos Közlönyben megjelenik T-B. László őrnagyi kinevezése a 60. zászlóaljhoz, mire a hónap végén Pesten jelentkezik a zászlóaljnál, ill. Perczel Mór tábornoknál. A kinevezés azonban egy névrokonára vonatkozott, a félreértés kiderülése után elhagyja a sereget (1849. jan. 15.), hazatér Izsákra. Ápr. 5. ismét alkalmazását kéri, Görgei tábornok ápr. 13. újoncozással bízza meg „Vácott és környékén“. Nyolcszáz újoncot toboroz, július elején Vadkertről beosztást kér a hadügyminisztériumtól. Állítása szerint végül őrnagy lett a komáromi várőrségnél.
A szabadságharc után kimenekül. Genfben, majd Kossuth kísérőjeként Londonban tartózkodik, később az Egyesült Államokban él. 1856. hazatér. 1867. Pest megye főszámvevője, majd állami számszéki főszámvizsgáló, 1892. nyugalmazzák. Volt őrnagyként a Pest városi Honvédegylet tagja volt. † Budapest, 1899. szept. 7.
4. Szatmáry Mihály őrnagy
Derekegyháza, Csongrád m., 1806. jún. 30. Sz. Mihály uradalmi ménesmester és Levendovics Ágnes fia. Magyar, nemes, r. kat. Gimnáziumot végez Nyitrán, majd kereskedő segéd. 1824- közvitéz, 1836- hadnagy, folyamatosan szolgálva 1848. júl. 1- alszázados a 6. Wallmoden vértesezredben.
1848. okt. 20 (16.)- őrnagy a Jászkunságban alakuló 14. Lehel huszárezrednél. Dec. 14. áthelyezik a hadügyminisztérium Pótlovazási osztályára. 1849. jan. 18 (16.)- alezredes uo. (Debrecenben). Febr. 17 (16.)- ezredes, a Hajdúságban szerveződő 17. Bocskai huszárezred parancsnoka. Júliustól ismét a hadügyminisztériumban szolgál, a világosi fegyverletételig.
Aradon halálra (1849. nov. 8.), ill. 18 év várfogságra (nov. 17.) ítélik. 1856. júl. 12. kegyelmet kap (Olmützből szabadul). 1857- Pesten él, később ui. a Nemzeti Lovarda igazgatója. 1867. a Pest városi Honvédegylet tagja. 1872. nyugalomba vonul (megvakult). † Budapest (?), 1880. nov. 20.
5. Krivácsy József ezredes
Szepesolaszi, Szepes m., 1821. febr. 18. K. János és Répászky Mária fia. Magyar, r. kat. 1840- közvitéz az 5. tüzérezredben, 1843- a bombászkarnál szolgál, 1845- nemesi testőr Bécsben. 1848. máj. 24. alkalmazását kéri az alakuló honvédseregnél.
1848. jún. 13- főhadnagy a 10. (debreceni) honvédzászlóaljnál. Szept. 4. áthelyezik a tüzérséghez. Okt. 19 (16.)- százados a komáromi vártüzérségnél. Részt vesz a vár védelmében (1849. január- április). Márc. 28 (ápr. 1)- őrnagy, a vár tüzérparancsnoka. Júniusban az Arad és Temesvár várát ostromló V. (bánsági) hadtest tüzérparancsnoka. Júl. 6. Kossuth ismét Komárom tüzérparancsnokává nevezik ki. Aug. 8. (1.) Klapka tábornok alezredessé lépteti elő. A komáromi vár őrségével teszi le a fegyvert.
1851. dec. 9. a Makk-May szervezkedés részeseként letartóztatják, halálra, ill. 10 év sáncmunkára ítélik (Bécs, 1853. febr. 15.). 1857. máj. 8. kegyelmet kap. 1859. emigrál, ezredes lesz az olasz királyi hadsereg tüzérségénél. 1863. nyugalmazzák. A kiegyezés után hazatér, vasúti hivatalnok, végül főfelügyelő. 1867. és 1890. a Pest városi Honvédegylet tagja. † Budapest, 1903. okt. 31.
6. Feleky Miklós százados
1818-ban született Erdélyben, Nagygalambfalván székely családban. A székelyudvarhelyi református kollégiumban tanult. Kilencéves korában látta az első színielőadást s ez leküzdhetetlen vágyat keltett benne a színészet iránt. Atyja papnak szánta, de ő lelke vágyát követve, színésznek állott be és Csíkszeredában játszott először. 1837-ben súgó, majd színész lett Szigetvári László társaságánál. Mint vándorszínész sokat sanyargott, de acélos lélekkel tűrte a nyomorúságot. Bejárta az egész országot, sőt még Bukarestben is játszott. 1838-ban Kolozsváron, Kilényi, 1840–1844 között Brassóban, Zalatnán, Marosvásárhelyen Pály Elek társaságában játszott. 1844-ben átvette az igazgatást, több évig működött e minőségben s jelentős érdemeket szerzett vidéki színészetünk színvonalának emelésében. 1846-ban pedig maga szervezett társulatot, és Kolozsvárott, Debrecenben, Nagybecskereken működött.
1848-ban azonban ő is beállt honvédnek és »megmutatta, hogy nemcsak Tháliának lelkes papja, de Marsnak is vitéz fia«. Bem József hadseregében harcolt s századiságig vitte. A szabadságharc után a bujdosó színészekből társulatot szervezett Nagybányán, melyben mindenki egyenlő fizetést kapott. Társadalmi és közéleti téren is lelkes munkásságot fejtett ki, mint fővárosi bizottsági tag, a Honvédmenház igazgatósági tagja s az írók és művészek körének alelnöke.
1852-től a Nemzeti Színháznál szerződtetett tag. Hamarosan az intézmény vezető tagja, majd 1867-ben rendezője lett. A Nemzeti Színháztól 1884. szeptember 25-én megvált, hogy ismét színigazgatóvá lehessen. A budai Várszínház bérelte ki és társul vette maga mellé Blaha Lujzát, de vállalkozásuk bukással végződött. 1887. április 28-án ünnepelte színészi működésének ötven éves fordulóját, amikor a király »nagy-galambfalvi« előnévvel magyar nemességgel tüntette ki, főleg színészegyesületi elnöki működése körül szerzett érdemeiért. Több város díszpolgári oklevéllel fejezte ki elismerését érdemeiért. 1888-ban vonult nyugdíjba. 1902. március 16-án halt meg Budapesten.
7. Majoros István százados
1826. augusztus 3-án Zentán született, Majoros Péter Zenta város tanácsnokának fiaként.
1848 nyarán a zentai lovas nemzetőrség századosa, az ókéri tábor csapataival részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban.
1849 januárjától a zentai nemzetőrség ideiglenes parancsnoka. Február 1-én érkezett a szerb hadoszlop a városhoz, megadásra szólítják fel, amelyet elutasított és kivégeztette a szerb parlamentereket. A szerb támadáskor rövid véres és elkeseredett harc után feladta a várost, ekkor történt meg a szerbek hírhedt vérengzése a városban, amelyben több mint 2000 ember halt meg. Március 1-től a Bács megyei védsereg egyik zászlóaljának századosa.
A kiegyezés után Zenta városbírája, 1872-1875 között a város országgyűlési képviselője, később ügyvéd. Tagja volt a Zenta városi Honvédegyletnek. Az 1870-es években a balközép radikális tagjaiból és a szélsőbaloldal politikusaiból alakult ellenzéki Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője volt.
1889. december 11-én hunyt el Budapesten, Zentán temették el.
8. Mándy Ignác ezredes (1882-1883)
1814-ben született a Szatmár megyei Mikolában. 1830-tól hadfiként az 51. gyalogezredben szolgált, ezt követően 1836-tól nemesi testőr volt. 1840-től főhadnagyként, majd a szabadságharc előestéjén 1848-ban alszázadosként a 6. huszárezredben teljesített szolgálatot.
1848. októberétől századkapitány az ezredénél, novemberben őrnagyi rendfokozatban osztályparancsnok, majd 1849 januárjától dandárnok, 1849. június 30-án alezredesé egyben a II. hadtest lovas hadosztályának a parancsnokává nevezték ki .
1849. Július közepétől a komáromi hadsereg (II. és VIII. hadtest) lovasságának főparancsnoka lett. Klapka György 1849. augusztus 18-án ezredessé léptetete elő, ebben a beosztásban kapitulált 1849. október 2-án a komáromi várőrséggel együtt. A kiegyezést követően aktívan részt vett a honvédegyleti mozgalomban, 1867-től a Szatmár megyei Honvédegylet elnökeként tevékenykedett.
1882-től a Honvédmenház parancsnoka volt. 1883. március 12-én regnáló intézmény parancsnoként hunyt el.
9. Maróthy János százados (1884-1887)
1819 február 25-én született a Szatmár megyei Rozsályban. Jogi tanulmányait Sárospatakon folytatta. 1839-1840 között a nemesi testőr volt, majd az 1840-es években ügyvédként illetve szolgabíróként tevékenykedett Szatmár megyében.
1848. szeptember 15-én a Szatmár megyei önkéntes lovasszázad századosa, novemberben részt vesz Katona Miklós őrnagy erdélyi expedíciójában. Alakulatával később Bem seregében szolgál. 1849. április 1-től századkapitány a 10. Vilmos huszárezred Erdélyben szolgáló osztályánál (melybe csapatával beosztották). Április 24-én kitüntetik a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályával. 1849. Augusztus közepén az oroszokkal vívott bánffyhunyadi ütközetben fogságba esik.
1850 decemberében Nagyváradon a sorozó bizottság elé állították, de végül nem sorozták be. 1861-ben és 1865-ben is országgyűlési képviselővé választották. 1867-ban Szatmár város díszpolgári címét kapta meg.
A kiegyezést követő években a birtokán gazdálkodott. 1884-től a Honvédmenház parancsnoka lett. 1887. április 5-én hunyt el Rozsályon.
10. Kőkényessy Szaniszló ezredes (1887-1888)
Kökényes (Nagykökényes), Nógrád m., 1817., ker. Verseg, nov. 13. G. György uradalmi felügyelő és Hugyecz Klára fia, K. Imre honvéd százados bátyja. Magyar, nem nemes, r. kat. Gimnáziumot végez. 1832- hadfi a 39. gyalog-, folyamatosan szolgálva 1844- főhadnagy a 12. Nádor huszárezredben. Ezrede jászberényi hadfogadó állomásának parancsnoka.
1848 tavaszán közreműködik az első honvéd toborzásban. Aug. 20- cs. kir. alszázados. Június végétől egyben a jászberényi nemzetőrség ideiglenes parancsnoka. Szept. 21- “ideiglenes” őrnagy, a jászkunsági (Tiszán- inneni 1.) önkéntes nemzetőrzászlóalj parancsnoka. Görgei Artúr alárendeltségében részt vesz a horvátok elleni harcokban, Görgei felterjesztésére őrnagy lesz. Novemberben zászlóaljával a nagybecskereki táborba vezénylik. Dec. 28- az alakulatából szervezett 65. honvédzászlóalj parancsnoka a bánsági , a tavaszi hadjárat idején a III. hadtestnél. A tavaszi hadjárat során alezredes és dandárnok lesz (1849. ápr. 16.). Ápr. 30. kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Buda bevétele után (máj. 22.) egy hónap szabadságot kap. Júl. 20- ezredes, a III. hadtest egyik gyalogos hadosztályának parancsnoka, a világosi fegyverletételig.
1849. nov. 8. Aradon halálra, nov. 17. tizennyolc év várfogságra ítélik. 1856. júl. 15. kegyelmet kap (Olmützből szabadul). Később földbérlő Somogytúron. 1867. a Somogy megyei Honvédegylet tagja. 1880- rendőrségi fogalmazó, 1887- a budapesti honvéd menház parancsnoka. † Margitta, Bihar m., 1889. febr. 27.
11. Bogdánffy Antal alezredes (1888, ideiglenes parancsnok)
1822. június 1-én született Kolozsváron, örmény származású. Jogot végez Kolozsváron, majd 1842-től Kraszna megye tb. főjegyzője, gazdálkodó.
A Kraszna megyei nemzetőrség századosa, 1848. szeptember 20-tól a Szilágysomlyón alakuló 31. honvédzászlóalj toborzási biztosa. Október 19-től százados az említett zászlóaljban. Decembertől részt vesz az erdélyi harcokban. 1849. március 13-tól őrnagy, Szamosújvár, majd május 12-től Marosújvár térparancsnoka. Július 27-én Vetter Antal altábornagy, a délvidéki sereg főparancsnoka alezredessé és karsegédévé nevezi ki.
A fegyverletétel után Szamosújváron bujkál. 1854-tól postai kiadó Pesten. 1859 – 1860 között alezredes az olaszországi magyar légiónál. 1861-ben Kraszna megye tb. főjegyzőjévé választják. 1867-ben a Kolozs megyei és a Pest városi, majd 1890-től az Óbuda városi Honvédegylet tagja.
1905. december 14-én hunyt el Gödöllőn.
12. Cserey Ignác ezredes (1888-1896)
Cserey Ignác 1806. április 7-én született az udvarhelyszéki Bardocon. 1822-től a 15. (2. székely) határőrezrednél szolgált. 1829-től nemesi testőr, 1830-ban magyar gárdistaként Bécsben részt vett Ferenc József keresztelőjén. 1844-től főszázados a 33. gyalogezredben. 1848. április végétől már a nemzetőrség szervezésére felállított Országos Nemzetőri Haditanács Gyalogsági Osztályának főnöke lett, majd május közepétől közreműködött a Pesten alakuló 1. és 2. honvédzászlóalj szervezésében. Június 8-án már mint honvéd őrnagy a Budai 2. Honvédzászlóalj parancsnoka. A zászlószentelés után Cserey őrnagy zászlóalja azonnal a Délvidékre indult és napokon belül szinte minden átmenet nélkül a bácskai harcok színterére került, majd ezt követően a péterváradi erőd védőrségéhez csatlakozott.
Október 1-jétől már alezredes, az Erdélyben alakuló honvédzászlóaljak főfelügyelője lett Kolozsváron, november 20-tól pedig a kolozsvári hadmegye parancsnoka lett. December 31-től már Nagyváradon az egyesített nagyváradi és kolozsvári hadmegye parancsnoka. 1848. június 8.-tól pedig már őrnagy, a Budai 2. Honvédzászlóalj parancsnoka lett, majd július közepétől részt vett a délvidéki harcokban. Ez év október 1-től alezredes, az Erdélyben alakuló honvédzászlóaljak főfelügyelője Kolozsváron. November 20-tól a kolozsvári hadmegye parancsnoka, majd december 31-től már Nagyváradon volt, ahol az egyesített nagyváradi és kolozsvári hadmegye parancsnoka és az újoncozás felügyelője lett. E beosztásában 1849. május 25-től ezredes. Világosnál esett fogságba.
Aradon 1849. november 15-én golyó általi halálra ítélték. Büntetését november 24-én hét év várfogságra enyhítették. 1852-ben kegyelmet kapott, Komáromból szabadult. 1867-től Heves megye közgyámja, a megyei honvédegylet tagja. 1888—1896 között a budapesti honvédmenház parancsnoka. 1894-ben az intézmény parancsnokaként ő vezette Kossuth Lajos temetésén az agghonvédek gyászmenetet. 1896-ban végleg Egerbe költözött, itt is hunyt el 1897. január 4-én.
13. Szent-Imrey Kálmán százados (1896-1905)
1830. december 18-án született Kassán az ősrégi szentimrei és krasznyik-vajdai Szent-Imrey családból. Apja Sz. András földbirtokos, törvényszéki elnök. Tanulmányait a kassai gimnáziumban és jogi lyceumban végzi, majd joggyakornok lesz.
1848 júniusában beáll a Kassán alakuló 9. honvédzászlóaljhoz. A délvidéki harcok során a fellázadt rácok ellen harcolt, az augusztus 30-i harcok után kinevezik hadnaggyá. Október 1-től hadnagy a Kassán szerveződő 20. zászlóaljnál. Alakulatával decembertől a felső-tiszai hadtest kötelékében küzd. 1849. január 17 -től főhadnagy, februárban végigküzdi a keresztúri, tokaji és tarcali csatákat, utóbbiért megkapja a III. osztályú vitézségi érdemérmet.
1849 június 14-től százados. Július közepén áthelyezik a 129. zászlóaljhoz a Közép-Tiszai seregbe. Augusztus 21-én Borosjenőn teszi le a fegyvert az oroszok előtt.
1849 novemberében besorozzák a 129. sz. galiciai ezredbe, 1850 áprilisában pénzért kiváltja magát a katonaságtól. Az 1850-es években Turán gazdálkodik, az 1860-as években hivatalnok Abaúj megyénél. 1861-ben és 1867-ben törvényszéki bíróvá választják.
A kiegyezés után a Szabolcs megyei Honvédegylet tagja. 1885-1896. hivatalnok az országgyűlés levéltáránál, majd haláláig a budapesti honvéd menház parancsnoka. Budapesten, 1905. július 16-án hunyt el.
14. Krúdy Gyula százados (1905-1909)
1823. december 27-én született a Nográd megyei Szécsénykovácsiban. Római katolikus vallású, nemesi család sarja. Egy ideig szolgált a Császári-Királyi Hadseregben, de Bona Gábor szócikkében ennek hiteleségét megkérdőjelezte . Előbb Ügyvédként tevékenykedett, majd Nógrád megye aljegyzője volt.
1848. augusztusában a 7. (szombathelyi) honvédzászlóalj kötelékében kezdi meg honvédpályafutását. A Jellačić elleni harcok során 1848. október 1-én őrmesterré, a a feldunai sereg hadfelszerelési parancsnokságán Pozsonyban. 1848- december 28-ától a pedig a komáromi várőrséghez tartozó 18. honvédzászlóalj hadnagyává léptették elő. 1849. jan. 29-én főhadnaggyi rendfokozatot kapott. Végül 1849. augusztus 26-án századossá lépett elő a várőrségnél alakult 203. zászlóaljban. A komáromi vár feladásánál a várőrséggel kapitulált.
Ügyvédi praxist folytott előbb Debrecenben, majd Nyíregyházán. Az 1880-as évek végén a Szabolcs megyei Honvédegylet elnöke. 1905 és 1909 között volt a Honvédmenház utolsó 48-as honvéd parancsnoka volt. 1913. augusztus 8-án hunyt el Nyíregyházán. Emlékét unokája az író Krúdy Gyula több 48-as témájú írásával ápolta.
15. Bydeskuthy Sándor ezredes (1909-1911)
Magyar Királyi Honvédség nyugalmazott ezredese.
Az 1911-ben elfogadott új szervezeti szabályzat a Menházat már nem„kaszárnyai jellegű”, hanem„kórházi jelleggel bíró ellátási intézetnek” nevezte, és a parancsnok ekkortól kezdve a Magyar Királyi Honvédség egy törzsorvosa lett, elsőként Dr. Virágh László főtörzsorvos.
Forrás:
Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban. I-II. Heraldika, Budapest, 2008-2009.