Az 1848-49-es szabadságharc hőseit jelképezte, de az 1944-45-ös ostromban elpusztult az Öreg honvéd

A Horvay János alkotta hófehér Kossuth-szoborcsoport, mely Kossuth Lajost az első felelős magyar kormány tagjainak körében ábrázolja, hosszú évtizedes kihagyás után ma újra az Országház előtt áll. A szoborcsoport viszontagságos történetébe egy olyan szoboralak is beletartozik, amelyről ugyan az alkotó kitüntetett figyelemmel és szeretettel beszélt a szobor elkészítésének éveiben, azonban a végleges kompozícióban mégsem kapott helyet. Az Öreg honvéd szobra végül a Buda ostrománál 1849. május 21-én hősi halált halt honvédek emlékműve lett.

„A világ legnagyobb méretű márványszobra befejezetlenül áll pesti kőfaragóműhelyek udvarán” – adta hírül a Világ 1925. november 11-i száma. A szóban forgó márványszobor Horvay János Országház elé tervezett Kossuth-emlékművének monumentális kompozíciója volt. Horvaynak a Kossuth szoborpályázaton 1908-ban elért sikere és az emlékmű elkészítésére való megbízása után ugyanis a munkálatok, elsősorban az első világháború és az utána következő zűrzavaros évek miatt, rendkívüli módon elhúzódtak.

Horvay János eredeti szobortervének hátoldali képe a Vasárnapi Ujság 1908. április 12-i számából. Lent középen az öreg honvéd alakja, amely végül nem lett része a kompozíciónak

Az emlékmű anyagául a szobrászművész a ruskicai márványt választotta, Horvay ezzel az anyaggal minden valószínűség szerint szívesen dolgozott, hiszen más szobrai megvalósításánál, például a városmajori Beethoven-szobornál is ezt használta. A Világ 1925-ös riportja az anyagválasztásra is kitér: „Az egész ruszkicai márványból készül. Ez azért jobb, mint a carrarai, mert fagyállóbb. Jobban ellenáll az idő minden viharának, keményebb a gránitnál is, sérthetetlen és sok emberöltőt él túl.”

Az emlékműről lemaradt honvédalak

Az események ezután felgyorsultak. Az elkészült emlékművet 1927. november 6-án felavatták az Országház épülete előtt.

Egy érdekes kép a Tolnai Világlapja 1926. április 14-i számából: szobordíszletpróba a Kossuth szoborcsoport felállítása előtt

Azonban hiányzott róla egy, a kompozíció eredeti tervein szereplő alak, melyről a Világ fent említett riportjában még így vallott az alkotója:

„Itt van ez az öreg honvédszobor. A szoborcsoportozat aljára, nem a talpazatra, hanem egyvonalban a talpazattal, képzeltem ezt az öreg honvédet, mert ahogyan a szabadságharc egész lelki folyamatát megpróbáltam egybesűríteni a mellékalakokban, a férjétől búcsúzó feleségtől a haldokló honvédig, úgy az egészet nem tudtam elképzelni más befejezéssel, mint úgy, hogy mindezek aljába odahelyezem Kossuth Lajos korának és a szabadságharcnak még egyetlen élő tanúját, egyetlen élő szimbólumát: az itt maradt öreg negyvennyolcas honvédet. Az öreg Klemm bácsi, a Honvédmenház lakója ült modellt a honvéd alakjának elkészítésénél. Nagy stilizált kőszékbe mélyedve ült az öreg honvéd, a régi negyvennyolcas atillában és réveteg szemével elbámult a múltba, az ifjúságába, a tűzbe, amely emberek összeroskadásával, halálával el nem alhatik, amíg a szabadság gondolata a szívekben dobban. Az öreg Klemm bácsi hetekig ült modellt és mikor készen volt a gipszszobra, odatámolygott hozzá reszkető lábaival és zokogva átölelte a saját szobrát. Életének még csak egy vágya volt, hogy márványba vésetten lássa önmagát, de ezt már nem élhette meg. Meghalt, mielőtt az emlékmű glorifikálhatta volna az ő névtelen hősiességét.”

A Soroksári úti Honvédmenház lakói az épület előtt (Fotó: Képes Folyóirat – A Vasárnapi Ujság füzetekben. 26. kötet,1899)

Klemm bácsi, az öreg honvéd szobrának modellje tehát egyike volt a Soroksári úti Honvédmenház lakóinak. Az 1871-1872 során Lechner Ödön tervei szerint emelt, közadakozásból létesült épület a Soroksári út 114. cím alatt állott, és a Pesti Napló 1914. július 10-ei száma szerint akkoriban nyolcvanhét egykori negyvennyolcas honvéd lakta.

Az öreg negyvennyolcas honvéd egyébként még az 1920-as években is élő alakja volt az országnak. Ahogy egyre kevesebben lettek, egyre nagyobb csodálat és megbecsülés vette körül az utolsó, 90-es éveikben járó, vagy már a százesztendős kort is átlépett aggastyánokat.

Ezért is meglepő, hogy a megvalósult Kossuth téri emlékművön végül mégsem kapott helyet a szoboralak, anelyről az alkotó, maga Horvay János elfogódottan és érzelmesen mesélt.

Horvaynak már az első, 1903-ban kiírt, majd érvénytelennek nyilvánított Kossuth-szoborpályázatra beadott tervén is szerepelt az alak első változata: „piramisszerű oszlopon áll a főalak. Körülötte a csoportok sorakoznak, különféle jeleneteket ábrázolva. A búcsúzó honvéd, a piramis bemélyedésében egy nyugvó öreg honvéd, stb. mind Kossuth történelmi alakjával vannak összhangzásban” – írta a Szamovolszky Ödönnel közösen beadott pályamunkáról a Vasárnapi Ujság 1905. május 14-i száma.

Klemm bácsi vagy Görgei Artúr?

Kicsit hitetlenkedve állhatunk egy másik, közkeletű vélekedés előtt, mely a szoboralaknak a végső változatban való mellőzése okát abban látja, hogy az állítólag valójában Görgei Artúr alakját jelképezte. Ráadásul az öreg honvéd szobrának fényképét közlő Magyar Iparművészet folyóirat 1917-es évfolyamának 5-6. száma a következő képaláírás szerepel: „Görgey szobra, a Kossuth-emlék hátsó oldalán”.

A szobor képe a Magyar Iparművészet folyóirat 1917-es évfolyamának 5-6. számából

A Világnak adott, fentebb említett nyilatkozatában Horvay igen részletesen beszélt a Kossuth emlékmű szobrairól, és az öreg honvéd aprólékosan bemutatott alakjával szemben Görgeit, a híres történelmi személyiséget egy szóval sem említette. Sőt abba, ahogyan maga Horvay beszélt a szoborcsoport programjáról, nem is igazán illett volna bele Görgei alakja. Ennek tudatában, és az 1950-ben eltávolított, ma hosszú évtizedek óta újra a Kossuth téren álló szoborkompozíció hátsó frontjának tragikus, de mégis mozgalmas szoborcsoportját szemlélve inkább az a vélemény fogalmazódhat meg bennünk, hogy Horvay végül művészi szempontok miatt változtatta meg eredeti koncepcióját.

Az Öreg honvéd szobor fényképe a Friss Ujság 1933. november 9-i számából

Az Öreg honvéd vándorúton

Szobrunk sorsa érdekes módon még egy ponton összefonódott Görgeiével. Görgei Artúr lovasszobrát 1935. május 22. lepleztek le a Budai Vár Prímás bástyáján. Már ez előtt két évvel Horvay Öreg honvédjének önálló szoborként való felállításáról is döntött a főváros, helyét pedig szintén ennek a bástyának a közelében jelölték ki.

A főváros közművelődési ügyosztálya szakbizottságának ülése ugyanis 1933. évi november hó 2-án így határozott: „A készülőben levő szobrok közül (…) Horvai János »Öreg honvéd« márványszobra a Lovas-út melletti új parkban [fog elhelyezést nyerni], közvetlenül a Prímásbástya alatt úgy, hogy a szobormű már témájánál fogva is megfelelő helyre kerül.”

Végül nem sokáig állhatott itt, a Lovas úton a szobor, hiszen a Buda 1686-os visszavívásának 250. évfordulójára rendezett nagyszabású emlékünnepségek keretében más, az 1686-os eseményhez kötődő tematikájú emlékművek állítása miatt az Öreg honvéd áthelyezéséről döntöttek.

Mementó a régi tabáni temetőben

A szobor, mint azt a Pesti Hírlap, 1941. december 6-i száma írja, a régi tabáni temetőbe került, a szabadságharc névtelen hőseinek sírja elé.

A Buda ostrománál 1849. május 21-én hősi halált halt honvédek tömegsírjának sírköve a régi tabáni temetőben. Fénykép a Pesti Hírlap 1939. április 9-i számában

Érdekesség, hogy az 1937-es, számos köztéri szobrot feltüntető Budapest közigazgatási térképsorozata az épületek szintszámával és az újabb utcanevekkel sem a régi helyén, a Lovas úton, sem itt, a Tabáni temetőben nem jelöli a szobrot.

Budapest közigazgatási térképsorozata az épületek szintszámával és az újabb utcanevekkel (1937) A térkép részlete: a Lovas út és a környéke

 

Budapest közigazgatási térképsorozata az épületek szintszámával és az újabb utcanevekkel (1937) A térkép részlete: a régi tabáni temető környéke

A régi tabáni temetőt, Budának ezt az ősi sírkertjét épp ezekben az években számolták fel. A honvédek sírját exhumálták, és az egykori Németvölgyi temető területén hoztak létre díszsírkertet számukra, a ma Gesztenyéskert néven ismert parkban.

A szobor talapzatára az egykori honvédsírra utaló felirat került (Forrás: Köztérkép. A néhai Lenkey Márton diaképe, Lossonczy Miklós tulajdonában)

A szobor azonban ott maradt az eredeti sírhely fölött, mementó lett, és talapzatát hamarosan felirattal is ellátták:

„Itt nyugodtak a budai ostromnál 1849. május 21-én hősihalált halt honvédek.”

Ez az Öreg honvéd szobrának története. Sajnos azonban, annyi más szobrunkhoz hasonlóan ez a szép emlékmű sem maradt ránk. 1944-1945 fordulóján – egy újabb ostrom során – esett a harcok áldozatául.

Helyén ma parkot, illetve sportpályákat találunk.

Nyitókép: Horvay János Öreg honvéd című szobra a régi tabáni temetőben (Forrás: Magyarság Képes Melléklete, 1937. október 10.)

Írta: Flier Gergely

Forrás: PestBuda